Legfrissebb hírek ÚJ

Lima-Rio de Janeiro busztúra a két óceán között

Lima-Rio de Janeiro busztúra a két óceán között

Elképesztő kalandot, egyben végtelennek tűnő utazást kínál az Ormeno társaság, amely arra vállalkozott, hogy Peru fővárosából, Limából egy emeletes járgányon mintegy öt nap alatt átszállítja az utasokat Brazília metropoliszába, Rio de Janeiróba. Ez aztán tényleg hegyen-völgyön keresztül vágó túra, amely a Csendestől az Atlanti-óceánig tart, átszelve az Andok vonulatait és érintve az Amazonas-medencét.

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

Ha már Dél-Amerikában jártunk a Dakar kapcsán, úgy döntöttünk, hogy néhányan kipróbáljuk a kontinens legújabb kalandtúra szenzációját. A transz Latin-Amerikai buszjárat nem kevesebb, mint 6041 kilométeres távolságot tesz meg 102 órás menetidővel. Kell hozzá bátorság és fenék is, de azt hiszem, csodás panoráma mindenkit kárpótol a kényelmetlenségért. Hiszen a kontinens természeti csodái közül számosat meg lehet csodálni út közben. A havas hegycsúcsoktól az esőerdőig minden az utunkba kerül az öt nap alatt, s nem is veszélyes a nagyjából 60 ezer forintos jegyár.

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

A nagy terv

Ezen a vidéken nem is számított olyan elképesztő ötletnek, hogy busszal tegyenek meg ilyen hatalmas távolságot, hiszen a légi után ez számít a legelterjedtebb nemzetközi közlekedési eszköznek lévén, hogy a vasúthálózat nem igazán fejlett, sőt a régi vonalak közül nem egy életveszélyesen elavult, megrongálódott. Így akinek nincsen pénze repülőre, kénytelen saját kocsival vagy busszal nekivágni egy ilyen túrának. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az Ormeno vállalat 2010-óta már rendelkezik egy Lima-Sao Paulo járattal, ezt bővítették ki a 2016-os nyári riói olimpia miatt, s ez lett a világ leghosszabb buszos útja.

Az óceán parton található perui főváros színes forgatagával egészen lenyűgöző, s ódon épületeivel az utcákon, tereken nyüzsgő embertömeggel tagadni sem lehetne, hogy egy igazi latin metropolisz. Rengeteg a látványosság, az emberek pedig nagyon kedvesek, az utóbbi időben a közbiztonság is sokat fejlődött, hiszen tudják, hogy a turizmus fontos megélhetési forrás számukra.

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

Tengerparti kocsikázás

Azonban most nincs sok idő nézelődni, hiszen egy szerdai napon reggel kilenc órakor vágunk neki a több mint 6000 kilométeres utazásunknak. Az első megálló 4 óra után Ica városa 290 kilométer megtétele után, ez sok változást nem hoz, hiszen végig az óceánparton haladunk dél felé. Hogy aztán egy lágy balkanyarral meginduljunk a hegyek irányába. Szép a látvány a nagy kékséggel, de nem ez a legemlékezetesebb etap. A busz egyébként egyelőre eléggé kényelmes, mi az emeletre kaptunk jegyet az 50 utas közül. Három sofőr jött velünk, ők négyóránként váltják egymást a szabályok szerint.

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

A következő etap Nazca, 160 kilométer múlva. Na, ekkor sajnálhatjuk először és utoljára, hogy nem repülővel megyünk. Ugyanis ezen a fennsíkon láthatóak a világhírű Nazca-vonalak, a csak levegőből látható hatalmas állat és növényfigurákat ábrázoló alkotás, amelyet megdöbbentő módon egy 2000 évvel ezelőtti civilizáció hozott létre, úgy, hogy akkoriban értelemszerűen nem létezett még légi közlekedés.

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

Irány az Andok!

Jobb is, hogy tovább megyünk, így legalább nem fáj a szívünk és tudjuk, hogy Cuzcóban bepótolhatjuk a mulasztást, hiszen az ősi Inka fellegvárt is megnézhetjük, persze csak másnap. Mert előtte még a Déli-Andokban található Abancay következik 2700 méteres magasságban. Itt már jól jön a rágó, mert dugul a fül. A királyok városának hívott település is csodálatos az égig érő lépcsőivel, zöld ormaival és kristálytiszta hegyi tavaival.

Innen céloztuk meg az ősi birodalom központját, a már említett Cuzcót. Itt természetesen nem is a város a legfőbb látványosság, hanem a Machu Picchu, ugyanis oda is el lehet menni, ez a kétórás szünet be van kalkulálva az utazásba. A megdöbbentő építmény látványa pedig olyannyira feltölt mindenkit energiával, hogy nem is bánkódunk azon, még félúton sem járunk.

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

Kalandozás az Amazonas vidékén

Egy több mint hétórás esti etap következik, amelynek elején még csodálhatjuk az Andok mintegy 4000 méteres magasságát, majd korom sötétben ereszkedünk a síkság és Puerto Maldonado felé. Iñaparinál lépjük át a brazil határt, ahol gépfegyveres katonák ijesztenek ránk, de minden különösebb gond nélkül tovább mehetünk, szerencsére egyetlen kokaincsempész sincs közöttünk… Rio Branco az első nagyváros az utunkban, majd elindulunk a dzsungel felé. Tulajdonképpen mellette haladunk mintegy 500 kilométert Porto Velho felé. Túl vagyunk a második napon is.

Sajnos ezután következik a csavar, ugyanis Bolíviát meg kell kerülni, ezért innen délnyugat felé vesszük az irányt Cuiabába. Ez egy 1500 kilométeres egynapos kanyar és semmi látványosság, innen tovább haladva Campo Grande következik 9 óra zötykölődés és 700 kilométer megtétele után. Említésre méltó események nélkül. Ez a legunalmasabb másfél nap, amit ki kell bírni.

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

Monumentális nagyváros

Sao Paulónál érünk ki Brazília nyugati vidékére, ahol már valóban zajlik az élet. Ez újabb 1000 kilométerbe 11 óránkba kerül. Felemás érzéseink vannak ezzel a metropolisszal kapcsolatban, amely Mexikóvárossal egyetemben a leggyorsabb ütemben növekszik, terjeszkedik, sajnos nem a gazdagság, hanem éppen a nyomor miatt. Szerencsére itt csak a biztonságos részén állunk meg és szállunk ki, s emiatt nem is bánkódunk, hiszen errefelé olcsó az emberi élet. Megpróbálunk egy jó sülttel feltöltődni, a véget nem érőnek tűnő túra utolsó állomására felkészülni.

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

Rio a paradicsom

Innen ugyanis még 400 kilométert kell legyűrni, ez nagyjából 5 és fél óra, hogy elérjünk Rióba. Ez a kirándulás azonban kárpótol bennünket minden eddigi kínlódás, kellemetlenség miatt. Hiszen a nagyváros csodálatos. Megérkezünk az Atlanti-óceán partjára, s a világszerte mindenütt ismert Copacabana valamint a Cukorsüveg-hegy fogadnak bennünket. Lekászálódunk a buszról, és naná, hogy muszáj elmenni a város jelképének számító Megváltó Krisztus-szoborhoz, a Corcovado-hegyre. Hálát is adhatunk neki, hogy sikerült letudnunk ezt az igencsak hosszú és kalandos utazást.