Legfrissebb hírek ÚJ

Űrutazás a Földön

Űrutazás a Földön

Kétségtelenül a világ egyik legkülönlegesebb, s talán legismeretlenebb helye, ez a Németországnál nagyjából háromszor nagyobb területen elhelyezkedő vidék. A déli féltekén, az amerikai kontinens legalsó csücskében található Patagónia, s olyan extra földrajzi adottságokkal rendelkezik, hogy egyszerre sivatag, jeges gleccser, tóvidék és vulkanikus marsbeli tájak is tarkítják. Itt barangolni, kis túlzással, felér egy űrutazással.

Kétségtelenül a világ egyik legkülönlegesebb, s talán legismeretlenebb helye, ez a Németországnál nagyjából háromszor nagyobb területen elhelyezkedő vidék. A déli féltekén, az amerikai kontinens legalsó csücskében található Patagónia, s olyan extra földrajzi adottságokkal rendelkezik, hogy egyszerre sivatag, jeges gleccser, tóvidék és vulkanikus marsbeli tájak is tarkítják. Itt barangolni, kis túlzással, felér egy űrutazással.

Chile és Argentína osztozik ezen a csodálatos tájegységen, amelyet gyaníthatóan kevesen fedeztek fel, pedig ha tudnák... Persze nyilvánvalóan azért esik ki a látókörből, mert annyira távolinak tűnik mindenki számára, hogy ez szinte áthidalhatatlannak bizonyul. Legalábbis jókora a hendikep. Egy chilei-magyar család sarjaként szerencsésebb helyzetben vagyok ebből a szempontból, hiszen nem kellett a fél világot átutaznom. Tulajdonképpen csak kiválasztottam az off roados utazásokat szervező cégek ajánlatából, hogy Patagónia melyik részére szeretnék menni és mit akarok látni. Néhány klikkelés, és utána mehet a menet.

Változatos panoráma

Jómagam globálisabb képet szerettem volna kapni, s felfedezni a környéket, minél több különböző élménnyel szembesülni. Mivel hatalmas a kiterjedés, akár 18 napos kirándulást is le lehet kötni, de az azért már inkább expedíciónak tűnik. Végül hatnapos menetelésre nevezte be, amely az Andokból indult és a Calafate Parkban ért véget. A turné során hófödte hegycsúcsokban, monumentális jégfalban, elképesztő gleccserekben, sós és édesvizű gyönyörű tavakban, sztyeppeszerű fűtengerekben gyönyörködhettünk. Ráadásul mindeközben jó messzire elkerültük a műutakat – már, ha egyáltalán voltak a környéken, míg végül egy masszív sivatagi csapatással zárult a program.

Képgaléria megtekintése (5 db kép)
Két keréken
Vannak, akik motorral vágnak neki a túrának

A 23-as busz

Természetesen terepjárókkal mentünk, mert az évnek ebben a szakaszában a déli féltekén már kezdődik a tél. Cserébe nincsen túl meleg, viszont így endurókkal elég komoly beöltözés árán élvezhettük volna a több ezer kilométeres barangolást. Ezúttal kényelmesebb volt kocsival közlekedni – pedig a repertoáron még ATV-k is szerepelnek, eléggé jól ki van építve tehát errefelé az off road turizmus. Sőt még van egy kiránduló buszjárat is, amely akár 23 napos overland fuvarozást is vállal, a városnéző hopp on-hopp off buszok mintájára.

Őrült spanyolok a volánnál

Szerencsére közülünk senki sem maradt hoppon. Túravezetőink Diego és Gustavo vezetésével húszan portyáztunk. Kezdetben meg voltam illetődve, mert hárman jutottunk egy kocsira és – minden tiszteletem ellenére – a dél-amerikaiak sofőrök többsége az őrült spanyol kategóriába tartozik. Szó, mi szó, inkább biztonságban éreztem magam kezemben a kormánnyal, mint amikor a majrévasat szorongattam, de végül egy nap után megtapasztaltam, hogy ezek a srácok sem akarják összecsomagolni magukat, így lassacskán utas státuszban is tudtam már a lebilincselő panorámára koncentrálni.

Jég és tűz birodalma

Megdöbbentem, mert az Andok legdélibb vonulatai között megbúvó gleccserek mentén és egy hatalmas jégtömböt szemlélve azt hittem, az Antarktiszon kötöttünk ki. Pedig nem! Olyannyira, hogy mintegy ezer kilométert ledarálva érkeztünk meg az autós szempontból legérdekesebb helyre, az El Calafete Mountain Parkba. Még mielőtt azt hinné valaki, hogy egy turistacsalogató kalandparkról van szó, gyorsan közlöm, hogy egyáltalán nem, ez bizony egy a westernfilmekből ismert, a nevadai környezethet hasonló hegyes-sziklás sivatag. Amire másfél napot szántunk, hiszen ha a már a dzsembori brosúráján feltüntették az „off road” szlogent, akkor itt volt leginkább lehetőség realizálni az elvárásokat. Homokos dűnék, sziklás ösvények egyaránt próbára teszik az embert és az autót, de mindannyian bírtuk a kiképzést. Az adrenalin a látnivalótól és a „terepakadályoktól” egyaránt az egekben járt, bizony néha jól jött egy sör – pardon: „cerveza”.

Ide vissza kell térni

Kegyetlenül megerőltető volt és hosszú volt ez a nyaralás, de a végén ismét úgy éreztük, újra nekiindulnánk. Talán jövőre megint belevágunk.

Búcsúzóul annyit elárult vezetőnk, hogy azért lett ez a vidék Patagónia, mert a felfedezője, a portugál Magellán anyanyelvén az óriásokat hívták így, akik szerinte itt éltek. Pedig nem voltak dokkal magasabbak náluk, de itt valahogyan minden nagyobbnak tűnik. Az élmény mindenképpen hatalmas.