A hó és jég birodalmában csak kutyaszánnal lehet közlekedni, legalábbis a helyiek erre esküsznek, Amerika legészakibb államában. Nem csoda, hiszen arrafelé évszázados hagyománya van ennek a közlekedési formának. Azonban manapság az igazi terepjárók gyártói már azzal az ígérettel kecsegtetnek, hogy az általuk készített, s jól felspécizett vasakkal még ítéletidőben az isten háta mögött is hasíthatunk. Ennek jártunk utána, s élesben próbáltuk ki a Toyota Tacoma TRD Pro-t.
A kalandtúra előtt nem árt számba venni az arzenált. A speciálisan az amerikai piacra gyártott Tacomával nem akarta a Toyota feltalálni a kanálra a mélyedést, éppolyan böszme nagy és bivalyerős tank, mint amilyenek arrafelé szaladgálnak. S mivel manapság egyre nagyobb igény van a szériagyártású off roadosított verziókra – lásd a Ford Raptort –, ezért a japánok is összedobtak egy ilyen szekeret, hadd szóljon a muzsika!
Kutyák helyett ménes
Huskyk és malamutok mellett a lovakat sem kell félteni a hóban, elég csak megemlíteni az Omega együttes Lénáját: „A trojka szállt a friss havon…” Márpedig itt lóerőből van bőven, hiszen a Tacoma TRD Pro egy 3,5 literes V6-os motorral van szerelve, amelynek egy 278 tagú ménes áll a rendelkezésére. Még ennél is komolyabb a futómű és az off road csomag, ugyanis ezektől tekinthető tulajdonképpen igazi terepjárónak.
Elöl tekercsrugók vannak, természetesen speciálisan emelt Fox lengéscsillapítókkal, hátul pedig laprugók tompítanak. Az összkerékhajtás kapcsolható, a hátsó differenciál elektronikusan zárható és van egy középső önzáró is. A biztonság kedvéért és a nagy hidegre való tekintettel, egy 130 amperes generátort is beszereltek, nehogy a sok elektronika csődöt mondjon, amikor a leginkább szükség lenne rá.
A grizzly birodalmában
A haditervünk az volt, hogy vendéglátómmal, Mike Donovannel a fővárosból, Anchorage-ból úttalan utakon eljutunk a másik nagy településre, Fairbanksbe, megnézni a sarki fényt. Két napot szántunk erre a 700 kilométeres túrára, hogy ne kelljen sietni, és persze nem tudhattuk, vihar vagy műszaki hiba közbejön-e.
Pont egy olyan időszakban mentünk, amikor frissen kezdett szakadni a hó, s a helyiek azt mondják, ez a legrosszabb az autózás szempontjából. Ugyanis a szűz porhó, amellett, hogy gyakran száll a viharban, még rendkívül rosszul is tapad, így aztán azonnal fel volt adva a lecke a lamellás Goodyear gumiknak, amelyeket gyárilag adtak hozzá. Mike hozott hóláncot is, de egyelőre nem volt szükség rá, szépen haladtunk.
Na jó, azért nem hasítottunk eszeveszett tempóban, de nagyjából, nyolc óra alatt teljesítettük a napi 300 kilométeres etapot. Kutyaszánokat sehol sem láttunk, de rénszarvast és grizzlyt igen. Ez pedig nem csoda, hiszen a Cantwellben álltunk meg, a Denali Nemzeti Park és Rezervátumnál.
A generátor elköszön
Este ismerkedés a helyi csehóban az arcokkal, whisky és sör, meg egy emberes steak, és már nem is érezni a hideget, amely esetünkben ‒18 Celsius-fokot jelentett. Másnap tiszta fejjel ébredünk és nekivágunk a maradék 300 kilométernek. Én vezetek, és 100 kilométer után a generátor felmondja a szolgálatot, ez azt jelenti, hogy az off road csomag nem fogja végig kibírni, lesznek húzós szakaszaink…
Meglepetésemre nagyon szépen hasít a Tacoma TRD Pro, még a legkacifántosabb terepen is. Kíméletlenül nyomul előre, nem kér kegyelmet, elboldogul. Észre sem veszem, hogy egyre kevésbé figyelek a vezetésre, inkább a tájat lesem, mesés fenyvesek, hófödte csúcsok, tényleg pazar a panoráma.
Kutyák a láthatáron
És akkor végre bekövetkezik, amire vártunk, felbukkannak legfőbb riválisaink, a kutyaszánok. Úgy tűnik, edzenek a nagy versenyre, a legendás Iditarodra. Meg kell hagyni, elég jól spuriznak a blökik, látszik, hogy elemükben vannak. Mivel mi nem száguldozunk, nem lehet azt mondani, hogy simán lenyomnánk őket. Már közel a cél, és akkor elszáll az összkerékhajtás ereje, nem véletlen, hiszen jeges terepre érünk.
Azt mondják, néhány napja olvadás volt, és utána ez megfagyott, nem túlzás azt állítani, küzdünk, mint disznó a jégen. Előkerül a hólánc és nagy nehezen bevánszorgunk Fairbanksbe, miközben a kutyások már ott kvaterkáznak. Hiába, vannak olyan helyzetek, amikor a gép és az ember együttes erővel sem képes legyőzni az állatot. Mindenesetre ez így is egy állati kaland volt nekünk. A sarki fény pedig lenyűgöző.