Amerika kedvenc pickupja a múlt század közepén született. Valószínűleg, az 1947-es premiernél még kevesen gondolták, a Ford F-sorozat ilyen sikersztori lesz, hogy az összkerekes platós hetvenöt esztendővel később nemhogy még „létezik”, de nagyobb a népszerűsége, mint korábban bármikor.
Az F-Series első generációja volt a Ford háború utáni első teherautó tervezete. Összesen tizenhat különböző gyárban rakták össze a széria darabjait, ám a keszekuszaság ellenére egészen 1952-ig „életképes” volt.
Az első F-es gép Ford Bonus-Built néven lett ismert, 1947-ben gurult ki a gyárból és 1948. január 16-án adták el. Sok minden nem tette feledhetetlenné, egy darabból álló szélvédővel látták el, fényszórókkal spékelték meg, s természetesen járt hozzá egy kabin, ami cserébe viszont viszonylag nagy volt.
Extraként rendelhetett hozzá a szerencsés tulajdonosa lábbal működtethető szélvédőmosót, igény szerint az utasoldaldalra is kerülhetett ablaktörlő, valamint napellenző, sőt jobboldali lámpa. A kiegészítő króm szegélyekkel díszített, F-1-nek is hívott autó összkerékhajtású volt – a „testvéreit” egyébként egészen 1959-ig lehetett kapni.
Az F-sorozat '50-től jelentős dizájnváltozáson ment át. Addig ugyanis a hűtőrács sokkal keskenyebb volt és a fényszórókat a sárvédőbe süllyesztették. Aztán 1951-ben és 1952-ben módosították a fényforrások helyét, a hátsó ablak szélesedett és a műszerfalat is áttervezték. Az újításoknak köszönhetően, ötcsillagos fülkének nevezték az utaskabinját – nyilvánvalóan a kényelmi szempontok miatt.
A modelleket egyébként különböző jelölésekkel látták el. Az F-1 fél tonnát volt képes elcipelni, az F-2 már háromnegyedet, ugyanennyit vett a „hátára” az F-3, csak éppen erősebb motorral látták el.
Az F-4 legalább 1 tonnára volt hitelesítve, míg az F-5 hagyományos iskolabuszként is megállta a helyét. Az F-6 már 2 tonnát bírt el, mint az F-7 és az F-8, csak utóbbi kettő komolyabb teljesítménnyel villogott.
Az F-es pickupokba többféle motorokat raktak. Volt „háromhetes”, „háromötös”, „háromkilences”, „négykettes”, „négyhatos” és „ötötös” blokk is, ezekhez három, négy, valamint ötfokozatú manuális váltó kapcsolódott. A csúcsteljesítmény 95 és 155 lóerő közötti skálán mozgott.
Az első évben tágasabb, hosszabb és magasabb kabinnal látták el, míg '49-től a korábban fekete kerekeket a karosszéria színére festették. 1950-ben a standard háromgangos váltót a padlóról a kormányoszlopra rakták át, a következő esztendőben a hűtőrács ezüstszínű lett, hogy kiegészítse a króm fényszórókeretet. Áttervezték az első lökhárítót, a platót és csomagtérajtót, valamint a V8-as embléma is rákerült. A „csomagtér” az addigi fémpadló helyett pedig fából készültet kapott.
Az F-Series második generációja 1953-tól 1956-ig gyártották, manapság pedig már a tizenharmadik van soron, ráadásul megannyi speciális különkiadás is színesíti Amerika legkelendőbb pickupjának történelmét.
Forrás: youtube