Legfrissebb hírek ÚJ

Croco TAG Amphibie 4x4: a terepkrokodil

Croco TAG Amphibie 4x4: a terepkrokodil

Ez aztán a furcsa járgány. Olyan, mintha a falu szélén található sufniműhely legújabb darabja lenne. Pedig a látszat csal, a Croco TAG Amphibie 4x4 ott kezdett elemében lenni, ahol a járható út véget ért. Nem csak a szárazföldön (hóban, sárban, sziklák között) boldogult el, hanem a vízben is – éppen ezért meglepő, hogy csak 1978 és 1986 között gyártották a terepkrokodilt, s mindössze alig 60 darab készült belőle.

Valljuk be őszintén, nem a kinézetével hódított a Croco. Merthogy a kis testhez képest hatalmas kerekeivel elég gnóm formával áldotta meg a tervező, tényleg úgy festett, hogy az ember hamarabb kezdte el kicsúfolni, mintsem magasztalni.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)
Fura szerzet
Elég gnóm a formavilág, no de nem is a kinézete volt a lényeg

Csak akkor változott meg a vélemény, amikor valaki vette a bátorságot, beült a kormánya mögé és elment felderíteni a környéket. Szóval, maradjunk annyiban, volt akkor nagy csodálkozás, szemdüllesztés és szájtátás. Merthogy a gép a meredek lejtőkön és a komoly kaptatókon ugyanúgy átküzdötte magát, ahogy a járhatatlannak tűnő terepen és mondjuk az útját keresztező folyón.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)
Hardcore
Terepjárásra tervezték, természetesen összkerékhajtással látták el

A svájci és a szaúdi hadseregnél is tesztelték

A korábban a Forma–1-ben is érdekelt, a Williams és a McLaren csapatot támogató svájci TAG anyagi segítségével épített járművel eredetileg az volt a terv, hogy katonai feladatokat lehessen vele megoldani, támogatni. A 2,7 méter hosszú, 2 m széles, tető (kabin) nélkül 1,65 m magas, 1,62 m tengelytávolságú szerkezet előnyének tűnt, hogy könnyen lehetett szállítani, akár egy helikopteren lógva is a célpont fölé vihető volt, s tényleg a legdurvább körülmények közepette is lehetett rá számítani. Körülbelül 15-15 darabot vett belőle a svájci és a szaúd-arábiai hadsereg, aztán itt be is fejeződött a bakaruhás pályafutása.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)
Besorozva
A katonaság is számolt vele, igaz, nem hódította meg a világot

S, hogy miért, ha tényleg olyan szuper volt? A válasz kiábrándító. A mindössze 900 kilogrammot nyomó, egészen 1,4 tonnáig terhelhető Crocót nem lehetett a tipikus erőművek közé sorolni. Mert bár az elöl/hátul 1,65 méteres nyomtávú kocsi a 45 fokos emelkedőn és akár 40 fokos dőlésben is gond nélkül elboldogult, a motorválasztéka már hagyott kívánnivalót maga után.

Forgódugattyús, 440 köbcentiméteres hajtóművet kapott, a csúcsteljesítményt 30 lóerőre kalibrálták, a topnyomatékát pedig 45 Newtonméterre. Ráadásul iszonyatos hangokat adott ki magából – felderítésre például teljesen alkalmatlan volt, mert még azelőtt lebukott, mielőtt a Crocóban ülők megpillantották volna az ellenséget...

Képgaléria megtekintése (8 db kép)
Ez bizony nem sok
Körülbelül 30 lóerőt sajtoltak ki belőle

Szárazföldön és a vízben is otthonosan mozgott

A 28 centiméteres hasmagasságú autó alá 15 colos alumíniumkerekeket raktak, 31x15.5-ös abroncsokat húztak rájuk, amelyekben a nyomás 0,5 atmoszféra volt. A 2-6 személy szállítására alkalmas, jobb és bal kormányos kivitelben is készült gép viszont a méreteit meghazudtolóan közlekedett a terepen. Az összkerékhajtása kifejezetten precíz volt, ráadásul mind a négy kerekét lehetett kormányozni, így tényleg mindenre felmászott, s a legnehezebb terepszituációkból is kikecmergett.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)
Kétéltű
A terepakadályokkal simán megbirkózott, sőt a vízben is elboldogult

A kétsebességes váltót kapó Croco szárazföldön egyes fokozatban 25, míg kettesben 50 kilométer/órás csúcssebességre volt képes, ugyanakkor, ha leért a „lába”, a vízben 4 km/ó-s tempóval ment előre, míg a mélyebb részeken a hajócsavarjának segítségével 8 km/ó-val „úszott”. Igen, igen, merthogy kétéltű volt a drága, szériafelszereltségként járt hozzá a két evező és fentebb magasztalt „propeller”.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)
Nem kedvelték
A katasztrófavédelemben, a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban is kipróbálták, de hiába, mindössze hatvan darab épült belőle
 

60 liter benzinnel 500 kilométert tett meg

A mindössze 2 milliméteres acéllemezből készült testet álló helyzetből 20 kilométer/órás tempóra 3 másodperc alatt „repítette” a motor, a 30-at 6, a 40-et 10, míg az 50-et 20 szekundum alatt abszolválta – azért ezekből az adatokból is látszik, hogy bár a hó borította területektől kezdve a saras, homokos, dűnés és sűrű növényzettel borított részeken is jó szolgálatot tett, nem a versenygép kategóriába tartozott.

Az első és hátsó lámpákkal, fényszóróval, irányjelzőkkel, féklámpával, rendszámtábla világítással, kürttel, valamint ablaktörlővel és mosóval ellátott Amphibie három 20 literes tartályból kapta a benzint. Ha mindegyik tankot csurig megtöltötték, körülbelül 500 kilométer megtételére volt alkalmas. Mai szemmel elég érdekesen vezették le a fogyasztást: óránként 6 litert ivott, vagyis 1 liter kb. 10 percre, úgy 8,33 km leküzdésére volt elegendő.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)
Kár érte
Valamiért mégsem járta be azt a fényes utat, amit megérdemelt volna

Mivel a katonaságnak „nem jött be”, így polgári változatok is készültek belőle, például az erdőgazdálkodásban, a mezőgazdászatban és a katasztrófavédelemben is alkalmazták, sőt a gyártás legvégén Renault és Fiat motort is beletettek, de ezek a változtatások sem mentették meg a kihalástól a krokodilt.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)
Ide vele!
Azért egyszer kipróbálnánk mi is

 

 

 

Forrás: youtube