A Görény, amely az asztrál vadkutyáról elnevezett Dingó rokona. Szó sincs róla, hogy elmerülnénk az állatvilág rejtelmeiben, továbbra is a terepjárásra helyezzük a hangsúlyt: a „négylábú” fenevad tökéletesen feltalálta magát, ha elfogyott alóla az aszfaltút. Sőt, akkor kezdett csak igazán virgonckodni.
A brit hadsereg vezetői a második világégést követően olyan felderítési feladatokra alkalmas páncélozott járművet akartak csatasorba állítani, amely a nehéz terepen is simán elboldogul. A terv megvalósítására a felkérést a hazai Daimler Motor Company kapta meg, ami nagyban köszönhető a rátermettségét a világháborúban bizonyító Dingónak, a cég összkerekes hardcore gépének.
A szerződést 1948 októberében írták alá a felek, s bő másfél esztendővel később már be is mutatták a Ferretet, vagyis a Görényt.
A Dingónál nagyobbra nőtt
A két „állat” között a hasonlóság letagadhatatlan volt, főleg a dizájnban, a méretezés azonban eltért. Amíg a Dingó 3,18 méteresre nőtt, a szélessége elérte az 1,715 m-t, a magassága pedig az 1,5 m-t, addig az új modell már 3700/1910/1880 milliméteres adatokkal bírt. A tengelytávja 1980-ról 2290 mm-re nőtt, a súlya pedig 3 tonnáról jó 700 kilogrammal lett több.
Vagyis, masszív gépről volt szó, amelyben hathengeres Rolls-Royce benzinmotor gondoskodott a haladásról. A 4256 köbcentiméteres aggregát az első időkben úgy 116 lónak az erejével lendítette meg a vasat, ám idővel 129 tagúra nőtt a ménes. A csúcssebessége 93 kilométer/óra volt közúton, s a 100 literes tankjából 30-50 l üzemanyagot szürcsölt be 100 km-n, így a maximális hatótávolságát körülbelül 300 km-esre tartották.
A 4x4-es hajtásképlettel megáldott modell a komoly hasmagasságának köszönhetően jól vette a terepakadályokat, s olyan területeken is elboldogult, ahol más járgányok, például a lánctalpasok már feladták volna a küzdelmet.
Feltartóztathatatlan off road bajnok
A hivatalosan 1951 és 1971 között gyártott spirálrugós Görény összehegesztett acéllemezekből épült, amelyek vastagsága elérte a körülbelül 10-18 millimétert. A test megvédte a benne ülőket a repeszektől, a gondot inkább a teteje jelentette, hiszen az eredetileg fegyvertelen kocsi nyitott volt.
A szándékosan túlméretezett, karos felfüggesztésű autó tényleg átment árkon-bokron, a sziklamászásban is jeleskedett, megbízhatóan mozgott a sárban és a hóban, viszont a parancsnokból és a vezetőből álló személyzet a legnagyobb jóindulattal sem mondhatta el magáról menet közben, hogy kéjutazáson venne részt. Ugyanis kényelmetlen és rendkívül zajos volt a Ferret, ha elromlott esetleg a rádió, biztosan csak mutogatással értették meg egymást a katonák.
Persze, nem volt elég, hogy becserkéssze, levadássza a megadott célpontokat, fontossá vált, hogy támadás esetén meg is védhesse magát. Összesen hatvanféle változatban készült, de alapból Bren, valamint Browning géppuskával és gránátvetővel látták el. Utóbbi az álcázásban, pontosabban az eltűnésben is komoly szerepet játszott, hiszen a „füstbomba” kilövését követően elslisszolhatott, ha forróvá vált a vaskos terepabroncsai alatt a talaj.
A szolgálat után jött a leselejtezés
A briteken kívül számtalan ország hadereje alkalmazta a Görényt, így például többek között az ausztrálok, az új-zélandiak, a kanadaiak, a franciák vagy éppen a dél-afrikaiak. Összesen körülbelül 4400 darabot gyártottak belőle, s jól mutatja, milyen megbízható konstrukcióról volt szó, hogy még ma is több helyen aktív szolgálatot tölt be. Részt vett pl. az öbölháborúban, illetve az ENSZ szomáliai missziójában, ahogy a hidegháborúban is, Berlin nyugati oldalának védelmében.
Az idővel rakétavetőt is kapó, viszonylag kicsi, ám elég gyors járgány mellett egyértelműen a kiemelkedő off road képességei szóltak. Ám hiába volt terepmenő, a technikai megoldásai idővel elavultak lettek, így lefegyverezték és árverésre bocsátották a Ferreteket. Az Egyesült Államokban 20-30 ezer dollárt (7-10,4 millió forintot) adtak az összkerekes gépekért, de Ausztráliában és Új-Zélandon akár a dupláját is.
Hiába, egy valódi terepgörény békeidőben is hasznos lehet...
Forrás: youtube
