A szovjet autóipar, pontosabban az Uljanovszki Autógyár remeke, az UAZ-452 legendává vált az elmúlt évtizedek során. Az 1965 óta gyártott összkerekes kisbusz egyszerűségéről, ugyanakkor remek terepjáró képességeiről vált híressé – nem mellékesen számtalan meglepő változat is épült belőle. Ezek közül mutatunk néhányat.
Igen, tessenek megkapaszkodni: ez is UAZ.
Az UAZ-450 továbbfejlesztett változata, a Buhanka, azaz Cipó néven emlegetett masina „természetesen” a Magyar Honvédségnél is rendszeresítve volt. Főleg híradó, tűzszerész, utász és orvosi alakulatoknál. Igaz, most is használják a civil életben, például az önkéntes tűzoltók, az erdészek, a vadászok vagy éppen a mezőgazdasági munkások.
Vagy akár most is szolgálatban van:
A GAZ-21 Volga személygépkocsiban bevált ZMZ-451 E típusjelzésű soros, négyhengeres benzinmotor módosított változatát pakolták bele. A 2445 köbcentiméteres technika kemény 70 lóerőt passzírozott ki magából – 4+1 fokozatú, tolókerekes sebességváltót és kapcsolható 4x4-et kapott.
A 4360 milliméter hosszú, 1940 mm széles, 2090 mm magas, 2300 mm tengelytávú, 220 mm hasmagasságú és 1720 kilogrammot nyomó jármű első terepszöge 36, a hátsó pedig 30 fokos. Már amelyik kerekeken gurult, merthogy építettek belőle lánctalpas szörnyeteget is.
Pestiesen szólva, ez sem semmi:
És ez?
A végsebessége 90 kilométer/óra, az üzemanyagtartálya 56+30 literes, a fogyasztása viszont elég húzós, körülbelül 15 liter/100 km. A gázlómélysége 70 centiméter. Ez utóbbi nem is fontos, ha kétéltűként veti be a gazdája. Mondjuk, ötvözi egy hajótesttel...
Persze, akkor sem kell kétségbe esni, ha a család hosszabb kirándulásra, esetleg expedícióra menne. A Buhanka arra is megoldás.
Terepjáráshoz viszont kőkemény modell dívik. Mondjuk, egy 6x6-os vadállat?
És a végére hagytuk a finomságot: a csúcstuningot. A tömegoszlató topfegyvert. A brutalitás négykerekű megtestesítőjét. A szupercellát.
Forrás: youtube
