A német ipari termelés jó egy éve csökken, Európa legnagyobb gazdasága hamarosan szinte biztosan recesszióba lép. A felszínen az okok egyértelműek: az amerikai-kínai kereskedelmi háború, a brexit és a külső kereslet ezzel összefüggő lelassulása miatt kevesebb német árut vesznek a világban. És ez bizony – akár a járműgyártás révén – Magyarországot is kellemetlenül érintheti.
A német ipari termelés jó egy éve csökken, Európa legnagyobb gazdasága hamarosan szinte biztosan recesszióba lép. A felszínen az okok egyértelműek: az amerikai-kínai kereskedelmi háború, a brexit és a külső kereslet ezzel összefüggő lelassulása miatt kevesebb német árut vesznek a világban. És ez bizony – akár a járműgyártás révén – Magyarországot is kellemetlenül érintheti. Ugyanakkor amíg a német döntéshozók és elemzők nagy része szerint ezek időleges problémák, a német modell főként angolszász bírálói szerint mélyebb belföldi problémák (az exportfüggőség, az ipar túlsúlya, a beruházások hiánya) is ott állnak a háttérben – írja az index.hu.
Németországra hagyományosan az európai gazdaság nem túl gyorsan, de biztosan és megbízhatóan eldöcögő dízelmotorjaként szokás tekinteni, különösen a 2008-as válság óta. Az utóbbi bő egy évben azonban hirtelen elkezdtek sokasodni az aggasztó jelek, amelyek a tíz éve töretlen német konjunktúra elakadását jelzik:
– a gazdaság gerincét adó ipar termelése egy éve csökken,
– a válság óta a növekedést tápláló exportpiacok lassulnak,
– a bankrendszer gyenge,
– az infláció tartósan alacsony,
– a politika pedig (részben társadalmi nyomásra) a romló kilátások ellenére sem hajlandó engedni a költségvetési fegyelemből, holott a legnagyobb eséllyel ezzel tudna rövid távon változtatni a helyzeten.
Ezek miatt ma nagyjából összes elemző és a jegybank szerint is a recesszió tornácán áll Németország. Bár egy súlyosabb válság nem valószínű, az sem, hogy egyhamar visszatér a régmúlt mesés növekedése: a pesszimisták szerint Németországot mélyebb, rendszerszintű gondok húzzák vissza. Ami növekedési szempontból rossz hír egész Európa, különösen a német ipartól erősen függő Magyarország számára is. A klíma viszont profitálhat a dologból, bár egyelőre még ez sem biztos.
Az, hogy a helyzet nem túl rózsás, már a nyár elején látszott a gyenge külkereskedelmi és ipari adatokból, nem sokkal később az is kiderült, hogy április és június között, az idei második negyedévben csökkent a német bruttó nemzeti össztermék (GDP). A kora őszi adatok alapján pedig a német jegybanktól kezdve a cégvezetőkön át a prominens közgazdászokig mindenki arra rendezkedett be, hogy a harmadik negyedév is negatív gazdasági teljesítményt hoz, azaz recesszióba kerül Európa legnagyobb gazdasága. (A recesszió technikailag azt jelenti, hogy két egymást követő negyedévben is csökken a GDP az előző negyedévhez képest.) A felszínen a megtorpanásnak prózai okai vannak. A 2008-as válság utáni német konjunktúra jelentős részben a Nagy-Britanniába és Európán kívülre, elsősorban az Egyesült Államokba és Kínába irányuló német ipari export felfutásának volt köszönhető. Export- és iparfüggőség tekintetében Németország egyedülálló a világ nagy, fejlett gazdaságai között: tavaly az ipari termékek kereskedelme a GDP 40 százalékát tette ki; az ipari termelés hozzáadott értéke a GDP 23 százalékát. Utóbbi adat az Egyesült Államokban, Franciaországban és Nagy-Britanniában 10 százalék körül mozog, egyedül Japánban hasonlóan magas a nagy, fejlett gazdaságok között.
Ugyanakkor a német ipari termékek iránti külső kereslet 2019-ben jelentősen gyengült. Az Egyesült Államok és Kína közti kereskedelmi háború és az ahhoz köthető bizonytalanság, a világgazdaság és azon belül is Kína növekedési ütemének lassulása (kiváltképp az autópiaci boom vége), valamint a brexittel kapcsolatos félelmek megtépázták a német ipari megrendeléseket, és ezáltal az ipartól erősen függő GDP-t is. Az ipari termelés négy negyedéve csökken, az autóipar kibocsátása 17 százalékkal esett tavaly. Az ipari aktivitást jelző beszerzésimenedzser-index 2009 óta nem volt olyan gyenge, mint most.
Az egyik visszatérő bírálat, hogy a németek túl takarékosak: sem a lakosság, sem az állam nem költ eleget. Bár a kormány negatív kamatra tud államkötvényt kibocsátani (tehát a befektetők fizetnek érte, hogy kölcsönadhassanak a németeknek), a költségvetés 2014 óta pluszos, és az azt megelőző két évben is nagyjából nullás volt. Tavaly egyenesen 34 milliárd eurós, a GDP 1,7 százalékára rúgó pluszban zárt Berlin, az államadósság mindössze a GDP 60 százaléka. Az inflációtól való radikális félelem, valamint az eladósodással szembeni kulturális-társadalmi ellenérzések táplálta extrém költségvetési fegyelem 2009 óta az alkotmánynak is része, és felmérések szerint rendkívül népszerű a lakosság körében. Ugyanakkor egyesek szerint az utóbbi évek takarékoskodása a jövő növekedésének kárára ment: a bírálók a beruházások és a lakossági fogyasztás alacsony arányára, romló infrastruktúrára, lassú internetre, elmaradó digitalizációra, szétrohadó hadseregre panaszkodnak. Na meg arra, hogy az alacsony fogyasztás, a gyenge beruházások és a romló infrastruktúra visszafogja a gazdaságot, és a jövőben növekvő gondokat jelent majd.
A hosszabb távú gyengélkedést valószínűsíti a demográfiai helyzet is: a német társadalom a bevándorlással együtt is öregszik, ami egyben a gazdasági dinamizmus csökkenését is jelenti, miután az idősek kevesebbet fogyasztanak és nem fektetnek be. Részben pedig a negatív német államkötvényhozamok is annak szólnak, hogy a befektetők tartósan alacsony növekedést és alacsony inflációt várnak. (Bár a negatív hozamokban szerepet játszik, hogy a német adósság túl nagy része van jegybankok és pénzintézetek kezében, amelyek tartalékeszközként használják az állampapírt, és emiatt nem a haszonra mennek.)
Az Európa többi országának, így a német ipartól erősen függő Magyarországnak sem mindegy, hogy a német gazdaság gondjai ciklikusak, azaz a mostani kereskedelmi feszültségekhez kötődnek, vagy hosszú távú, strukturális folyamatok állnak a háttérben. Varga Mihály pénzügyminiszter szerint a német válság nem gyűrűzik be (nagyon rövid távon egyelőre a makrogazdasági mutatók is ezt jelzik), és tény, hogy az utóbbi szűk két évben a magyar növekedés kevésbé függött a német autóipartól, és nagyobb részt a brutálisan pörgő beruházások mozgatták. Hosszabb távon viszont minden bizonnyal a magyar gazdaság is meg fogja érezni a német kihívásokat. Míg Magyarország nagyrészt beszállítóként kapcsolódik Németországra, és emiatt az export feléledésében érdekelt, addig Európa számára inkább az az érdekesebb, hogy elkezd-e költekezni a német kormány. Ez ugyanis nemcsak a német gazdaság dinamizmusának tenne jót, az egész eurózónának segítene, ha a németek több európai árut és szolgáltatást vásárolnának, és ezzel kicsit berúgnák a llomha uniós gazdaságot. A német kiköltekezés ugyanakkor 2009 óta csak álom, és a jelek szerint a mostani recessziós fenyegetés is csak mérsékelten rázta fel az állóvizet, ahogy korábban az európai beruházási programot sürgető Emmanuel Macron francia elnök kérlelése sem hatott.
