A katonai motorok furcsa helyet foglalnak el a kétkerekűek között. Ugyanis nem a végső teljesítményre helyezték a hangsúlyt a mérnökök, de a kényelem, valamint a kinézet, a dizájn sem élvezett prioritást. Ellenben szilárdak, strapabíróak, megbízhatóak, praktikusak, univerzálisak és tűzképesek voltak. A harctérre készültek – a 4x4magazin.hu most megmutat néhány eszement jószágot.
A „besorozott” gépek képesek voltak mindenféle terepen megfelelően működni, s lehetőség szerint fegyverzettel is ellátták a technikákat, hogy támadni és védekezni is lehessen velük.
Royal Enfield Flying Flea WD/RE
A második világháború egyik legnagyobb kapacitású kismotorja volt. S, hogy miért? Könnyű volt a súlya (alig 60 kilogramm) ahhoz, hogy ejtőernyővel ledobják a harci területre, és alkalmasnak bizonyult arra, hogy a frontvonalon belül, ahol nem volt rádió összeköttetés, a lehető leggyorsabban postázzanak vele üzeneteket az egyik hadosztályból a másikba.
A 126 köbcentiméteres, kétütemű blokkal ellátott modell akár 45 kilométer/órás sebességre is képes volt, a szervizelése pedig felettébb egyszerűnek bizonyult.
Husqvarna 258 A
Az elmúlt három évtizedben ez a motor volt a svéd hadsereg számára a kétkerekű fegyver. Képes bármilyen úton és időjárási körülmény között megbízhatóan, valamint gyorsan közlekedni. Vagyis bírta az esőt, a sarat, a havat, a jeget.
A 258-asok félautomata sebességváltóval voltak ellátva, ami azt jelentette, hogy a négygangos cucc tengelykapcsoló nélkül működött, hasonlóan a régi Honda Clubhoz.
Rokon Trailbreaker
Kétségtelenül az egyik legrondább motorkerékpár, ami valaha készült. Lehet, éppen szabadságolás volt a dizájnrészlegen, amikor tervezték – cserébe viszont praktikusnak bizonyult.
Brutális nagy kerekekkel látták el, s olyan abroncsokat kapott, amelyekkel még a vízben is elboldogult. A gépet abszolút amerikai alkatrészekből rakták össze, ezeket könnyen lehetett karbantartani, szervizelni.
A modellt az Egyesült Államok speciális erői, valamint a jordániai katonaság is használja.
Vespa TAP 150
Na, ezzel most mihez kezdjünk? Annyira különleges és ronda, hogy vétek lett volna kihagyni a felsorolásból. Merthogy legyünk őszinték: ha bármilyen háborúba csöppennénk, a Vespa lenne az utolsó, amelyet segítségül hívnánk. A modell tökéletes arra, hogy a római Colosseum körül motorozzunk, miközben a csajoknak fütyürészünk, de a frontvonalon elég bénán nézne ki.
Mindenesetre az M20-as fegyvert kapó kétkerekűt ejtőernyővel is le lehetett ereszteni a „grízes” területre és minden bizonnyal, már a puszta látványától is belerondított az ellenség a gatyájába.
Norton WD Big 4 (Model 1)
Az alapgép elég elegáns volt, de mi most kifejezetten a WD (War Department) Big4-et citáltuk elő. Ami megkülönböztette a szabványos polgári kiadásoktól, hogy meglehetősen stabil oldalkocsi tartozott hozzá, és három embert a legzordabb körülmények között is eljuttatott A pontból B-be.
Az első katonai változatok már 1907-ben elkészültek. A 673 köbcentiméteres blokkja levegőhűtéses volt, a Norton képesnek bizonyult három teljesen felfegyverzett katonát szállítani, vagy kettőt, de akkor pluszban egy komoly géppuskát is rászereltek.
Összesen 4700 darabot gyártottak belőle, az ötvenes években teljesen leálltak az építésével, helyettük inkán az összkerekes terepjárók kerültek középpontba.
Harley-Davidson WLA
Az amerikai hadsereg ikonikus gépe, amelyet még a Marvel-főhős, Amerika Kapitány is előszeretettel használt. Rendkívül dizájnos volt, kiemelkedett a kortársai közül a szépségével, a megmunkálásával – a fegyvertartója egészen pazar.
A jelentőségét jól mutatja, bár a világégések óta sok idő eltelt, rengetegen úgy tartják, ha a Harley nem alkotja meg a WLA-t, a motoros szegmens sem tartana ott ma, ahol. Merthogy az átalakításaival egy új kultúrát teremtett a piacon, a polgári modellek változtatásait a többi márka is előszeretettel használta fel.
