Az első kéthengeres KTM hard enduro az elmúlt bő egy évtizedben nem csak bizonyított, de valódi kedvencé vált. A hatalmas erejével teljesen új dimenziót nyitott a terepmotorozásban – a nevéhez méltó a 950 R Super Enduro és piszok kemény.
Amikor a milánói motorshow-n, az EICMA-n bemutatták a gépet, izgatott tekintetek pásztázták. Úgy néztek rá, mint egy földönkívülire. Hiszen addig még soha, egyik vállalat sem gyártott olyan erős endurót, mint a 950 R SE. Az egyhengeresekkel már nagyot dobott a KTM, előre oda lehetett adni az osztrákoknak a trófeákat, hiszen a versenyek többségét behúzták a gépekkel. Egyértelműnek tűnt, a fejlődési lehetőséget a kéthengeresek jelentik, így hamarosan el is készült a mattighofeniek hard terepese. Csúcsminőség, amely tényleg egybecseng a márka „Ready to Race” szlogenjével. Egy biztos: neki nincs szüksége az akadálymentesítésre...
98 lóerő, 90 Newtonméter – igazi vadállat
Persze, nem csak versenyzőknek készítették, de leginkább azok kezébe való a kormánya, akik nem ma kezdték az endurózást. Merthogy eléggé harap a motor. A 948 köbcentiméteres LC8-as blokkja 98 lóerős, a csúcsnyomatéka pedig 90 Newtonméter. Azért, ezek elég dögös számok, a feltankolva 207 kilogrammot nyomó KTM pedig igazi vadállatként viselkedik, ha bemegyünk vele a „vadonba”.
A kétszeres Dakar-győztes, a sivatagi viadalon elhunyt olasz Fabrizio Meoni-féle motor adta az alapját. Annak ellenére, hogy nagy, a súlyelosztása miatt könnyen irányítható, a vázgeometriája is az endurók könnyű kezelhetőségét biztosítja. Mindössze a túl hosszú tank jelent némi problémát: az esetleges bukásnál az egyetlen sebezhető pontja a modellnek, ám talán ennél is fájóbb, hogy nem engedi az „előrecsúszást”, így nem tudjuk kellő mértékben terhelni az első kereket, s a murvás kanyarokban is csökken a komfortérzet.
Amikor bevezették a piacra, az ajánlásában az szerepelt, hogy a 35-40 éves korosztálynak szánják, olyanoknak, akik gyakorlott motorosok a közúton, de már jó néhányszor elhagyták a kikövezett, aszfaltos szakaszokat is. Árulkodó, hogy masszív alumíniumlemez védi a blokkot és az olajtankot, s minden egyes „porcikája” az erőt, a magabiztosságot sugározza.
Prémium minőség a terepen
Az alapot az acélötvözet csövekből hegesztett váz adja, ezt egészíti ki az alumíniumból épített, rendkívül könnyű segédváz. Csúcsminőségű cuccokból nincs hiány, ahogy megszokhattuk a KTM-től, a prémium termékekből nem engedtek a „sógoroknál” dolgozó mérnökök. Mindenből csak a legjobb: a WP-t dicsérik a rugóstagok, a Brembo féktárcsa elöl 300, hátul 240 milliméteres és DID terepkerekeket tettek rá. Ezen kívül Magura kuplung, s állandó nyomású Keihin karburátor teszi tökéletessé a járgányt.
Az 1577 milliméter tengelytávú Super Enduro ülésmagassága 965, a szabad magassága pedig 296 mm, előre 90/90-21-es, míg hátulra 140/80-18-as abroncs került. Teljesen mindegy, hogy murván, szűk csapásokon vagy éppen patakmederben próbálkozunk vele, egészen elképesztő teljesítményre képes. Az erőforrása bármelyik sebességi fokozatban meggyőző, igazi izomkolosszus, amely a laza talajon is gond nélkül elboldogul. A 250/255 milliméteres rugóúttal a nagyobb ugrásokat is jól bírja, a páncélzatnak köszönhetően pedig ellenáll a környezeti hatásoknak, a kőfelverődéseknek, a fatuskóknak.
Az Erzberg Rodeót is megnyerte
A 14,5 literes üzemanyagtartállyal felszerelt KTM ördögi masina, a blokkja nem csak erős, de rendkívül könnyű is, körülbelül 60 kilogramm. Az egyhengeres elődök rázkódása már a múlt homályába veszett, a Super Enduro kőkeményen falja az utat, ráadásul akár 200 kilométer/órás sebességre is képes. Sőt, az egyetlen széria enduro, amellyel át lehet(ett) lépni a „kétkilós” határt. Az LC8-as amolyan átmenetet képvisel, hiszen az országúti motorokban is megállja a helyét, a terepen pedig olyan adrenalinfröccsöt ad a rajta ülőnek (vagy állónak), hogy az elképesztő.
Nem véletlen, a bő tíz esztendővel ezelőtti fiatalosságát, lendületességét máig megtartó gép a széles nyomatéktartományával, a komoly erőtartalékaival, a kompakt méretével a megjelenésekor hamar népszerűvé vált és most is kedvelt technika. Ahogy az sem a csoda kategória, hogy a híres ausztriai Erzberg Rodeót (külszíni fejtésen csapatják a versenyzők) is simán megnyerte.
Érdekesség, hogy mindössze két és fél esztendeig gyártották, utoljára egy limitált szériát, az Erzberg Editiont adták ki belőle. Hiába aratott nagy sikert, sajnos, rengeteg halálos baleset kötődött a modellhez – túl gyors volt egy átlag felhasználónak, s főleg a terepen nem tudták megzabolázni. Nem csoda, hogy kitiltották a versenypályákról. Ne szépítsük, avatatlan kezekben életveszélyes.
Folyamatosan nő az ára
Azért is, mert kevés ideig gyártották, nagyon nehéz hozzájutni. Mi például közel három évig kerestük a megfelelő modellt, mire rábukkantunk. Ám megérte a kutakodás, mert igazi gyöngyszemre leltünk, hiszen újszerű állapotban volt, szinte nem is terepeztek vele és mindössze 8200 kilométert futott. Hosszú alkudozások árán sikerült 10 ezer euróért, azaz körülbelül 3,1 millió forintért hozzájutni – persze, a Hollandiában vásárolt motorhoz még hozzá kell számolni némi költséget, így például a regisztrációs adót.
Egyébként is jellemző a modellre, hogy nagyon tartja az árát – akinek van a tulajdonában egy ilyen gép, az nem akar megválni tőle, vagy leamortizálja a terepezések közben. Egyedinek számít a piacon, évente 4-500 eurót (125-155 ezer forintot) is feljebb kúszhat az értéke. Jellemző a 950 R Super Enduróra, hogy drágább, mint újkorában – cserébe viszont, eszement élményt biztosít.
A BMW HP2-t taszította le a trónról
A KTM 950 R Super Enduro elődje a BMW HP2, amelyet 2005-től 2008-ig gyártották a bajorok. A High Performance-t 1170 köbcentis, 105 lóerős, 102 newtonméteres blokk hajtotta. A 175 kilogramm súlyú motor sorra nyerte az Erzberg Rodeókat, majd megjelent a KTM vadállata, és onnantól lekerült a trónról.
Nemrégiben eladásra kínáltak egy nullkilométeres HP2-est, a kikiáltási ára 21 ezer euró (6,6 millió forint) volt. Rengetegen licitáltak rá, aztán a szerencsés vevő végül 60 ezer euróért (18,9 millió Ft-ért) vásárolta meg.
Forrás: youtube