Az öreg kontinensre is begurult az indiai Royal Enfield első túraendurója, de minden bizonnyal nem dönti rabigába az európai piacot a Himalayan. Technikailag elavult, motorikusan is gyengus, viszont strapabírónak és a legnagyobb erényével, az alacsony árával próbálja palástolni, sőt elfeledtetni az árnyoldalait.
Forrás: Royal Enfield
Szülőhazájában már tavaly február óta megvásárolható, s az elsődleges tervek szerint csak otthoni eladásokkal számoltak a márkánál. Ám meggondolták magukat az ázsiaiak, s támadást indítottak a többek között a KTM és a BMW által uralt területekért. Mit mondjunk, nem kecsegtet totális győzelemmel a hadművelet, azokat a mutatókat, mint amilyenekkel a Himalayan rendelkezik, mifelénk már tíz esztendeje is megmosolyogták.
Forrás: Royal Enfield
Nem égeti fel az aszfaltot maga alatt
Mindössze 411 köbcentiméteres blokk, 24,5 lóerő, 32 newtonméteres csúcsnyomaték. Még a tesztelésében részt vevő indiai dakaros, CS Santosh is azt mondta, az agresszivitásával nem félemlíti meg az ülésében helyet foglalót, de hozzátette, meglepő módon 130 kilométer/órás sebességnél is képes gyorsulni. Ám ez nem változtat a tényen: ilyesfajta teljesítményt a Yamaha WR250R is röhögve kiköhögött magából...
Forrás: Royal Enfield
Ráadásul üresen 182 kilogramm a súlya, vagyis a 250 köbcentiméteres hobbigépek erejéhez 600 köbcentis túraendurók súlya párosul. Azért, ez nem túl hízelgő.
Ugyanakkor ne feledjük, a Royal Enfield kétkerekűi a polgári használat mellett például az indiai hadseregben teljesítenek szolgálatot – elsősorban a határvédelmi erőknél, de helytállnak a sivatagos területeken, az erdőkben, sőt alkalmazzák a 6000 méter magas hegységekben is.
Forrás: Royal Enfield
Például a Himalája környékén – ahova akár a Himalayan is felmerészkedhet.
Két benzineskanna az oldalán
Az RE legendáját azok a modellek éltették/éltetik, amelyek papíron vadonatújak, de műszakilag ósdinak nevezhetőek, viszont olyan túrákon és területeken remekelnek, ahol a jóval fejlettebb vetélytársak is dadognak.
A brit Harris Performance tervezte az extra kemény vázat, némi páncélzattal látták el a sérülékeny részeit, megemelték a sárvédőit, a váznyúlványát pedig megerősítették, hogy simán rá lehessen illeszteni az utazódobozokat. A 220 milliméteres hasmagasságú gép előre 41 milliméteres villát kapott, a rugóút 200 és 180 mm, míg a fékezésről elöl 300 milliméteres tárcsa és kétdugattyús nyereg, hátul pedig 240 mm-es tárcsa és egydugattyús nyereg gondoskodik. Hát, a számokat látva, azért nem esünk hasra.
Forrás: Royal Enfield
Emelt kormánnyal, felfelé ívelő kipufogóval készül, a retroérzést a kerek lámpa és az ugyanilyen alakú tükör erősíti – érdekesség, hogy hátul LED-es technológiájú a világítótest.
Az üzemanyagtankja 15 literes, viszont annak orvoslására, ha kalandozás közben elfogy a benzin és nincs a közelben töltőállomás, előtérbe kerülhetnek a motor két oldalára felfogatott kannák – ráadásul ezek alaptartozékként járnak a modellhez. Amely nem mellékesen fullra töltve akár 450 kilométer megtételére alkalmas.
Forrás: Royal Enfield
Az ára több, mint csábító
Előre 21-es, hátulra 19-es kerekek kerültek, az ülésmagassága 800 milliméter, de ABS nem jár a Himalayanhoz. A futóműve alkalmassá teszi arra, hogy a betonutat elhagyva a földes, köves, sziklás részeken is megbízhatóan működjön. Tegyük hozzá, éppen a motor promóvideójának felvétele közben tört le róla az egyik lábtartó – azért, ez annak ellenére elég ciki, hogy a gyakorlatban tényleg ütik-verik a technikát a tulajdonosok és nincs velük probléma.
Forrás: Royal Enfield
Ám összességében jogosan adódik a kérdés: mi teheti vonzóvá nálunk a Royal Enfield csúcsváltozatát? Az ütőkártyája nem más, mint az ára. Indiában alig 700 ezer forintnyi rúpiába kerül, s Európában is 1 millió környékén akarják tartani. Ennyi pénzért pedig már csak a kíváncsiság kedvért is vonzó ajánlat lehet.
Forrás: youtube, Royal Enfield
