Igazságtalan, hogy a túramotorozás a nagyok kiváltsága, így a BMW, a KTM és most már a Suzuki is igyekszik maximotort kínálni a kalandoroknak. Az izmos 1000-es és a népszerű 650-es V-Strom után itt a kisöcsi, a 248 köbcentis minigép, amely nem titkoltan idővel óriássá akar nőni a szegmensben.
Mert jópofa, hogy böszmeteg motoron pöffeszkedik az ember, bejárja vele a világot, kontinenst szel át, ha úgy tartja kedve, legurul az aszfaltútról és porol is vele, ám napjainkban már komoly igény mutatkozik arra, hogy kicsiben is átélhetőek legyenek ezek a pillanatok.
Másképpen fogalmazva, a nagy márkák igyekeznek megszerettetni a túrázást a fiatalokkal, nem titkolva, hogy hosszú távon így hűséges vásárlókra tehetnek szert. Ráadásul a feltörekvő piacokon is talán így lehet a leggyorsabban még komolyabb profitot elkönyvelni.
Azért azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kistesók erőben, tudásban és kényelemben is elmaradnak a közkedvelt óriásoktól, de arra, hogy a felnövő új generáció megízlelhesse a kétkerekes kirándulások semmihez sem fogható „ízét”, tökéletesen alkalmasak.
A családi vonásokat megtartotta
A Suzuki sem akar lemaradni a vetélytársaktól, a 2002 óta gyártott DL1000 és a 2002-ben megjelent DL650 után itt a 250-es V-Strom. A negyedliteres Inazuma alapjaira felhúzott gép formailag tökéletesen illeszkedik a családba, még a „kacsacsőrt” is megkapta, mindössze a fényszóró kialakítása üt el a többiekétől. Összességében kifejezetten fiatalos a dizájn, háromféle színben, piros-fekete, fekete-piros és fekete-sárga festéssel lehet megvásárolni.
A tekinteteket leginkább vonzó része a kis DL-nek a műszerfal. A folyadékkristályos LCD kijelző pazar, ráadásul, cseppet sem mellékesen, minden fontos adat megtudható a segítségével. Vagyis infót kapunk a sebességről, a fordulatszámról, az aktuális váltófokozatról, az átlagfogyasztásról (a napiról is), az olajcsere ideális dátumáról, a napi távolságról, stb.
A felszereltségre sem lehet panasz. Szériában jár hozzá a Bosch ABS, ahogy előre és hátulra is a LED-es lámpatestek, a 12 voltos szivargyújtó-csatlakoztató, valamint a 8,5 kilogrammos maximális terhelhetőségű, utaskapaszkodónak is remek csomagtartó. Plusz tízküllős, tényleg szemrevaló felnik, amelyekre 110/80-17 és 140/70-17 kerekek kerültek.
500 kilométert tehet meg egy telitankkal
Ez az a pillanat, amikor jogosan vetődik fel a kérdés: de hol itt a turpisság? A költségkímélést szem előtt tartva, a futómű (teleszkópok és dupla lengőkar), valamint a fék (szimpla tárcsa) sem túl bonyolult szerkezet. Megfogandó tanács, hogy inkább a gondosan kijelölt közutakon használjuk, s jobb, ha csak egyedül foglalunk helyet az egyébként elég kényelmes ülésében. Azért, akárhogy is nézzük, ez tényleg kispályás moci...
Ami biztos, hogy nem verejtékezik majd a hátunk a gyomorforgató, szervösszerázó erőhatásoktól. A 248 köbcentiméteres, sorkettes motor ugyanis 24,7 pacis, a csúcsnyomatéka pediglen 23,4 Newtonméter. A 178 kilogramm súlyú, 2085 milliméter hosszú, 740 mm széles, 1110 mm magas, 1430 mm tengelytávú gép üzemanyagtartálya viszont elég pöpec. Úgy 17 liter nafta fér bele, a hatsebességes váltóval felszerelt V-Strom így 500 kilométer megtételére alkalmas egyhuzamban. Hoppá!
A 790 milliméteres ülésmagasságú kis túramotor blokkja komoly fejlesztésen esett át, módosították többek között a szelepeket, s a lehető legmegfelelőbb nyomatéktartományt dolgozták ki.
A rengeteg extrával, többek között kézvédővel és dobozszettekkel is rendelhető 250-es készen áll a küldetésre: megszerettetni a túrázást a fiatalokkal.
Forrás: youtube, Suzuki