Sokan azt hiszik, hogy a világszerte sikereket arató japán klasszikus SUV-modell egy évtizede alatt komoly terepképességekkel bíró autó lett. Ki kell ábrándítanunk mindenkit.
Ebben a rovatban általában azokat a típusokat, nagy öregeket szoktuk felsorolni, amelyeket kifejezetten ajánlunk olvasóinknak, mert megbízhatóak, költséghatékonyak és jót lehet csapatni velük, valós off road képességel. Most csavartunk egyet a sztorin és arra hívjuk fel a figyelmet mi az amit messzire el kell kerülni.
Pedig nagy durranásnak tűnt még, amikor 2005-ben a Vitara második generációjaként piacra dobták állandó összkerékhajtással és zárható diffivel a Grand Vitarát. Mindenki azt hitte, hogy most jön egy igazi városi terepjáró, amellyel el lehet menni kirándulni, meg aputól lenyúlva elmenni ralizni a haverokkal a pusztába. Hát ez kapufa lett, sőt öngól!
Igazából ennél a típusnál mindig is az volt az érzésem, hogy a mérnökök nem tudták eldönteni, komoly szexre vágynak vagy csak pettingre. Pedig meglehetősen hosszú időszak volt ez 2005-től egészen 2015-ig.
Mindkettőre lett volna lehetőség, ugyanis az igényes hajtáslánc kiemelkedő terepképességekkel párosult. Azonban valamiért a Suzuki vezéreinek az volt a perverziója, hogy mindenképpen francia motort akartak a kocsiba: 2005-ig a Peugeot-tól szerezték be, majd utána a Renault 1.9 DCI-jét kapta meg.
Így gyenge kezdést követően sikerült erős visszaesést produkálni. Ha gond van egy Grand Vitarával, tuti a motorházban kell keresni. A magas nyomású üzemanyagrendszer és a 100 ezer kilométerenként bekrepáló turbó, valamint az elrepedő, szivárgó vízcső és a rakoncátlankodó elektronika megannyi problémát okoz.
Bárkit megkérdezel arról, hogy vegyél-e ilyen kocsit, velem egyetemben azt fogja tanácsolni, eszedbe ne jusson, sőt fordul meg és azonnal hagyd el a szalont! Akik kipróbálták, egyöntetűen azon a drasztikus véleményen vannak, hogy még aszfalton is borzalmas a vas, és még le sem mentek vele a földútról. Az egyik haverom így fogalmazott: „Terepképesség? Te miről beszélsz b.zd meg! Nem tudom, milyen terepen, de is vagyok kíváncsi rá. Néhány ezer kilométer után úgyis letilt a központi egység! Akkor mit csinálok a pusztában, te idióta?!”
Velős vélemény és nehéz is vitába szállni vele, érdemes utánanézni az interneten a különböző fórumokon. Az egyetlen erénye a kényelem, de borzalmasan költséges az állandó szervizlás. Nem érdemes próbálkozni vele. Szóval részemről, köszi, nem kérem!
