Mi tagadás, az ázsiai márkák szépen beletanultak a megfizethető közepes méretű városi terepjárók gyártásába, s kezdenek fokozatosan előretörni az európai piacon is. Elég kinézni az utcákra és meggyőződhetünk róla magunk is, hogy nyulak módjára szaporodnak a „kis tigrisek”. Szépség, megbízhatóság, viszonylagos olcsóság – vajon mi lehet a titkuk? Ez is kiderül ebben a küzdelemben, amelyben a japánok ásza, két dél-koreai kihívójával feszül egymásnak. A bunyónak pedig csak egy győztese lehet.
Dizájn 1-0-0
Elképesztően sokat fejlődött a formatervezés az ázsiai autógyártásban. Bár lehet, hogy eddig sem volt gond vele, csak mostanra igencsak hasonultak az ottani és az európai trendek, s ennek köszönhetően a mi ízlésünk is jobban elfogadja a japán és főként a koreai modelleket. Pedig legyük őszinték, tíz tizenöt esztendővel ezelőtt egy Kiát és Hyundait csupán az olcsóság, majd az okosan bevezetett öt-, illetve hétéves garancia miatt választott a vevők többsége, kinézet miatt garantáltan nem. Márpedig manapság, ha valaki egy városi terepjárót vesz sok millióért, akkor igenis fontos neki, hogy bizony szépen nézzen ki a verda, ne csak jó legyen.
Ezen a téren a Mazdán nehéz lenne fogást találni, hiszen évek óta pazar látványvilággal rendelkeznek a gépei. Sikerült nagyon eltalálni az úgynevezett Kodo-dizájnt, ez vitán felül áll. Még nagyítóval is nehéz lenne hibát találni rajta, a márka gépeit bizony mindenki megbámulja, mert esztétikus látványt nyújtanak, mint amikor egy bomba nő végigsétál az utcán.
A Hyundai sem véletlenül indult el ebben az irányban a korábbi kevésbé sikeres próbálkozásait követően. Így mostanra feltűnően hasonlít a Tucson a CX-5-ösre. Szép-szép, de azért mégsem szebb a riválisnál.
A Kia viszont a saját útját járja, nem köt kompromisszumokat. Ennek az az ára, hogy igencsak megosztó a Sportage külseje, a jellegzetesen fura hűtőráccsal a kasztni bumfurdi formájával, vagy tetszik valakinek vagy nagyon nem. Legalább eredeti. Ám így a Mazda szerez vezetést.
Kényelem 1-0-1
Még mielőtt magabiztos lenne az öröm, gyorsan arcára fagy a mosoly, annak aki beül a Mazdába. Ugyanis rettentően pazarló a helykihasználása. Főleg annak tekintetében, hogy a legnagyobb méretekkel rendelkezik: 4540 milliméter hosszú, 1840 mm széles és 1710 mm magas. Míg a Hyundainál ezek az értékek 4475 mm, 1850 mm és 1660 mm, a Kiánál pedig: 4480 mm, 1855 mm és 1655 mm. A számok nem hazudnak és jelentős japán méretfölényről tanúskodnak, ennek ellenére a CX-5-ös egyáltalán nem kínál tágasabb utasteret, sőt, bizony a vert mezőnyben van!
Ennek tükrében teljesen mindegy, hogy szuper ülések vannak benne, sem a hátsó sorban, sem elől nem lehet terpeszkedni, nyújtózkodni. Ezzel szemben a Kia briliánsan lett kialakítva, a Sportage-ben egyáltalán nem kell feszengeni. Nem túlzok, amikor azt mondom, belülről úgy tűnik, mintha sokkal nagyobb lenne, mint a Mazda. Pedig tudjuk, éppen ellenkezőleg, kisebb nála.
A Hyundai átlagos produkcióra képes ezen a téren, a méreteihez képest hozza az átlagot, de még így is elmarad a riválisoktól, a fizikai paraméterek korlátai, valamint a fineszesség hiányából kifolyólag.
A csomagtérbe kukkantva a Mazda további pazarlása érhető tetten. Hiszen mindössze 403 liternyi helyet kínál alapból, ezt javítani tudja azzal, hogy az üléseket előredöntve viszont a legnagyobb rakteret biztosítja 1560 literrel. A Kia 466/1455, a Hyundai pedig 488/1478 literes. Mindent összegezve a Sportage a nyerő ebben a menetben.
Műszaki alap 1-0-2
Hyundainál kellően színes a paletta az erőforrás tekintetében. Hiszen összkerekes hajtáslánccal 1,6-os 177 lóerős T-GDI benzines, valamint 2 literes CRDi dízelmotorral lehet kapni 136 és egy komolyabb feláras, 185 lovas kivitelben, mindegyikhez kérhető manuális és automataváltó is.
Talán nem lesz meglepetés, hogy a koreai féltestvérnek hajszálra ugyanez a repertoárja. Gimnázium! Így lehet költséghatékonyan együtt dolgozni, és szépen felkapaszkodni a legnagyobb riválisokra.
A Mazda 4x4-es palettája is meglehetősen tarka, ugyanis 2 literes 150, illetve 175 lovas dízelmotorokkal, illetve 2 literes 160 LE-s, valamint 2,5 literes 194 paripás benzines egységek közül választhatunk. Bármelyik verzióhoz lehet hatsebességes kézi és automata váltót is kérni – kivétel a 194 lovas csúcsragadozó, azt nem bízzák manuális vezérlésre.
A belső technológia, azaz a központi egységek vajmi kevésben különböznek egymástól, még a kijelzőik is egyaránt hétcolosak. Egy-egy finomsággal lehet felülmúlni a többieket, ez a Mazdánál a néhány esetben hangvezérelt funkció, a Kiánál pedig, hogy a hátsó üléssorban is van USB-tőltő a kütyüknek – manapság már ez is fontos! Nehéz a döntés, ha hajszállal is ugyan, de a Sportage húzza be ezt a csörtét.
Vezetési élmény 1-1-2
Mielőtt nekivágnánk a csapatásnak, érdemes megemlíteni, hogy a Kia és a Hyundai 18, míg a Mazda 17 colos felniken gördül, ennek következtében a hasmagasság milliméterben 172-155 a javukra. Ez a terepképességeket tekintve akár sorsdöntő is lehet, persze azért nemcsak ez számít, de kiindulópontnak megteszi.
Érdekes összegezni az előző meneteket, amelyek eredményéből kitűnik, hogy a Hyundai eléggé bealudt, sportnyelven szólva bennmaradt az öltözőben. Itt valami turpisságnak kell lennie, – motoszkálhat a kisördög bennünk – hiszen, ha ennyivel rosszabb autó lenne, mint két riválisa, akkor hogyan konkurálhatna velük.
Természetesen a vezetési képességek terén kell keresni a választ a kérdésre. Ugyanis a Tucson összkerekes verziói bizonyulnak a legjobbnak, már egy sima utcai vagy országúti hajtásnál, a műútról letérve pedig tovább fokozódik az előny. A kormánymozgatásra kezesbárányként viselkedik a gép, az automataváltót pedig kivételesen sikerült kiválóan behangolni. Nem túlzás állítani, tényleg úgy megy, mint az álom.
A Mazda ezzel szemben leginkább egy méregzsákra hasonlít, mert kifejezetten agresszívan viselkedik, főként nagy tempónál és magas sebességi fokozatokban kíván magának több figyelmet, mint koreai ellenfelei. Elég sokat kell gépészkedni a kormánnyal, olyan érzés, mintha túl bika lenne az erőforrás, ennek a kormány- és futóműnek. Persze temetni sem kell, de hát a konkurenciához képest van elmaradás.
A Kia majdnem olyan jó, mint a Hyundai, hiszen szinte szögre megegyeznek, a futóműve valamivel mégis gyengébben sikerült, így ezúttal át kell engednie neki a részsikert.
Ár/érték 1-1-3
Jöjjön, aminek jönnie kell! A végső menet, amelyben kiderül, ki lesz az ázsiai kungfu-bajnokság győztese. Vagyis melyik közepes méretű keleti szabadidő-autót ajánljuk legjobb szívvel olvasóinknak.
Kezdjük először a fogyasztással. S, hogy sportszerű legyen a versengés, mindegyik kínálatából a kétliteres dízelmotort választottuk ki, mert így lehet leginkább megtudni, ki milyen bravúrra vagy éppen égésre képes.
Talán nem jelent Nobel-díjas felfedezést, hogy a Hyundai és a Kia, azonos motor miatt, azonos értékeket is produkál, amely vegyes fogyasztásban, mintegy 7,7 litert jelent száz kilométeren. Nem rossz! Viszont a Mazda ezt is felül-, pardon (!), jelen esetben alul tudja múlni 6,4 literes szürcsölésével. Nem állítjuk, hogy teljesen pontosak ezek az adatok, de nagyjából megbízhatóak, szóval a CX-5-ös ebből a szempontból jobb.
Azonban még meg is kell venni a vasat, mielőtt használni kezdjük! Hyundai és a Mazda esetében nincsenek nagy eltérések a lökettérfogat és a felszereltség tekintetében, hiszen összkerekes verzióban előbbit 8,7-től 11,3 millióig, utóbbit pedig 8,5-től 11,7 millióig lehet kapni. A Kia ebben veri a mezőnyt, hiszen akár már 7,1 millióért választhatunk 4x4-es Sportage-et, a plafon pedig 11 millió. Ezek után nem meglepő, hogy az összes menetet végigböngészve kitűnik, ezt a legérdemesebb megvásárolni, a három verda közül!