Takarékos milliomosok – Audi Q7 e-tron quattro vs Volvo XC90 T8

Úgy tűnik, már a jó öreg rongyrázó sznob népek sem a régiek! Legalábbis felvettek egy furcsa szokást, véget ért a „nem számít, kerül, amibe kerül” – időszaka, most már igenis megnézik, mire költik a pénzüket. Nem elég, hogy szép és státusszimbólum legyen az autó, igenis fontos, hogy ne fogyasszon sokat. Sőt egyre inkább trendi lett környezettudatos villanyos hajtású kocsit venni egy full-fullextrás városi terepjáró esetében is. Ebben a luxuskategóriában a két élenjáró díszpéldány, a csúcsragadozó az Audi és a Volvo óriásbölényei.

Érdekes összehasonlítani ezeket csúcsragadozókat, hiszen mindkettő ugyanazt a közönséget próbálná megszólítani, még az árkategóriájuk is hasonló, azonban ez mégsem sikerül nekik. Hiszen eléggé szerteágazó a két tábor, míg az Audit elsősorban a fiatalabb generáció kedveli a statisztikák alapján, addig a Volvóért a tapasztaltabb korosztály lelkesedik. De nézzük részletesen!

Dizájn 0-1

Ez az a pálya, amely alapvetően meghatározza a közönséget. Ugyanis a Q7-es az idők folyamán az elit üzletemberek és a jómódú családfők tábora felől öntudattalanul is elindult az „újgazdag” juppie-k és villantani vágyó „becsületes”, a rendszámuk alapján „szlovák” és „német” állampolgárságú vállalkozó fiatalok irányába – tisztelet a kivételnek. Ez semmi másnak nem köszönhető, mint annak, hogy a kiváló minőség eléggé hivalkodó külsővel párosul. A sztereotípiákkal pedig nehéz küzdeni, hiába kiváló ez az autó, az egyszerű emberek utálják, hogy rendre kopasz, kigyúrt, tetovált gladiátorok szállnak ki belőle a szilikonmacáikkal.

Ezzel szemben a XC90-es már a cégpolitikájának köszönhetően is a konzervatív irányvonalat képviseli, a skandinávokra jellemző hűvös eleganciát. Ugyanúgy magán viseli a luxus minden egyes jegyét, mint német riválisa, például ezen is van csillivilli króm, de valahogyan visszafogottabb az összkép. Ezzel a kocsival nem akar senki villantani, de mégis mindenki megbámulja, mert olyan szép. Olyan ez, mintha Kim Kardashiant és Monica Belluccit kellene összehasonlítani, előbbi domborít és mindent a kirakatba tol, utóbbi pedig visszafogottabb, a belülről fakadó vérbeli nőiességével hódít, s mindkettőjüket rengetegen imádják. Én utóbbiba vagyok szerelmes.

Kényelem 0-2

Mivel mindkettő ötméteres, ebben egyértelműen a Volvo a jobb, hiszen már a szlogenje is hirdeti, hogy ez az első hétüléses hibrid-SUV, tehát harmadik sort is lehet kérni bele, ám még ebben az esetben sem kell szorongani benne, legalábbis a gyerekek a hátsó fertályon is kényelmesen elvannak. Az ülések parádés kényelemmel kecsegtetnek, sőt az Excellence változatban a második sorba repülős „bizniszklassz”-szerű asztalkás, italhűtős, kristálypoharas kiszereléssel kapják a verdát a megrendelők.

Az Audinál azonban az akkumulátorcsomag elhelyezkedése a padlóban meggátolja, hogy hétszemélyes legyen a kocsi, marad a nagy csomagtartó. Mivel öten férnek el benne, törvényszerű, hogy az utasoknak valamivel tágasabb, de minimális a különbség. A fedélzeti számítógépet a svéd gépen egy hatalmas tablet jeleníti meg, a németben pedig egy a műszerfalba süllyeszthető kijelző, mindkettő felhasználóbarát.

Műszaki alap 1-2

Az Audi a gázolajos változattal álmodta meg a plug-in-hibrid hajtásláncot, amelyben 3 literes V6-os TDI-t kombináltak egy villanymotorral: az összteljesítmény 374 lóerő, a csúcsnyomaték 700 newtonméter, a váltó pedig nyolcsebességes automata az összkerekes vasban. A Volvo viszont a benzinesből csinált konnektoros hibridet. A T8 egység egy T6-os, 2 literes, soros négyhengeres kompresszoros-turbós, 320 lóerős benzines motorból, plusz két villanyos erőforrásból áll – egy 87 lovas a hátsó kerekekhez és egy 26 lovas a váltó előtt van, fékezésnél generátor üzemmódban visszatölt és lejtőn is bekapcsol – tehát összesen 408 lóerő 640 newtonméter a teljesítmény, amellyel egy nyolcsebességes automataváltó gazdálkodik állandó összkerékhajtással.

Már ez alapján is lehetne dönteni, de talán egy hibridkocsi esetében a villanyos hajtás alapján illik ítélni. Ebben pedig egyértelműen jobb a Q7-es a tisztán villanyos üzemmódban is hosszabb néhány kilométerrel, valamint abban is ügyesebb, hogy a kombinált üzemmódjait a navigáció befolyásolni tudja – hol tudunk takarékoskodni az üzemanyaggal, és hol használjunk kevesebb áramot. Az aktív gázpedálja szintén jobb, amely megtanít takarékosan vezetni azzal, hogy a feleslegesen nehézzé váló lábunkat „megemeli”.

Vezetési élmény 2-2

Ebben még szorosabb a küzdelem, mint az előző menetben, hiszen vitán felül áll, hogy két kiváló autót vizsgálunk. Mindkettő hatalmas, és bár könnyebb lett az elmúlt években, de még mindig nehéz (Audi 2,4, Volvo 2,2 tonna). Ennek megfelelően tele is vannak pakolva mindenféle vezetést segítő elektronikával, amelyben az Audié a gazdagabb arzenál, szinte felsorolni is lehetetlen az asszisztenseket, talán a sávtartó a leghasznosabb.

A Volvóval a 360 fokos tolatókamera legkirályabb funkció, s ezzel egyébként is jobban lehet manőverezni, ügyesebben fordul, ez városban nem hátrány, ám a légrugói miatt a német ellenféllel szemben „off roadban” simán alulmarad, ha kátyút vagy bukkanót, fekvőrendőrt közelítünk meg figyelmetlenül, ekkor ugyanis van csattanás. Egyiknek sincsen motorhangja és szélzaja sem, mert elképesztően jó a szigetelése. A Q7-es kicsit lomhább, hiszen 6,2 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 kilométer/órás tempóra, az XC90-esnél az érték 5,6 másodperc, viszont mindkettő végsebessége 230 km/ó, villanyosan pedig 120-120.

Ár/érték 3-2

Az árak között nincs nagy különbség, hiszen mindkettő 24 millióról indul és határ a csillagos ég, nagyjából 38-40 millió a felszereltség függvényében. Ebből is látszik, hogy nem ez a mérvadó a vásárláskor, hiszen egy ilyen státusszimbólumnak számító autót az alapján vesznek meg az emberek, hogy melyik illik inkább a habitusukhoz, melyik tükrözi jobban az egyéniségüket. Azonban az kétségtelen, hogy a hibridautók esetében ebben a kalkulusban döntő tényező az üzemanyag-fogyasztás. Mert, mint azt a bevezetőben már említettem, manapság már ez is számít, hiszen ezért is terjednek a zöldautók a környezettudatosság jegyében.

Nos, ezen a téren a Q7 e-tron jobb számokat produkál vetélytársánál, hiszen zéró emisszióval 50 kilométert lehet megtenni vele, s átlagosan 6 liter a fogyasztása, persze ez lehet kevesebb és több is, attól függően, mennyire hagyatkozunk a villanyos hajtásra. Az XC90 plug-in-hibriddel nagyjából 40 kilométert autózhatunk üzemanyag nélkül, és 7 liter körül van az átlagfogyasztása. Hatalmas küzdelemben tehát egy hajszállal az Audi a jobb, de én speciel inkább Volvót vennék. Na, ezt nevezik patthelyzetnek.