Veteránháború - Willys Jeep vs. Land Rover

A háborúkban is vannak klasszikus csaták, miért ne lenne ilyen az autós történelemben. Ugyanis gyaníthatóan örökös, véget nem érő vitát folytatnak egymással a két ikonikus terepjárómodell rajongói, hogy melyik is a jobb vas. Az amerikai-brit összecsapás frontja ezúttal itt elevenedik meg a Land Rover 70. születésnapja kapcsán. Megpróbálkozunk a lehetetlen hadműveletet végrehajtani, vagyis eldönteni végérvényesen, hogy ki a király?

Dizájn 1-0

Atyavilág, ez tényleg olyan kemény lesz, mint egy atomháború! Itt ugyebár tényleg gigászok csapnak össze már, nem a méreteket, hanem a gépjárműgyártásban elért jelentőséget tekintve. Az ugyanis kétségtelen, hogy ez a két négykerekű egyaránt a terepjáróalkotás alfájának tekinthető. Hiszen velük indult minden.

Pontosabban a Willys MB-vel, amelyet 1941-ben kezdtek el szállítani az amerikai hadsereg számára. A siker kirobbanó lett, gyakorlatilag azonnal megszerette a civil közönség is, amely 1945-ttől csaphatott le Jeepre. A népszerűségét tovább növelte a filmipar, amely a II. világ-, valamint a vietnami háborúról készült alkotásokban is rendszeresen szerepeltette a vasat. A két kerek lámpa, a kilenc függőleges lyuk – ez később hétre csökkent – a hűtőrácsban márkavédjegy lett.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a Land Rover is a Jeepnek köszönheti a megszületését, hiszen a második világégést követően a jenkik rengeteg Willyst otthagytak Angliában. Ez ihlette az 1948-ban megszülető Series I-et, amely csakugyan klasszikus lett a kasztni hűtőrács mellett túlnyúló kerékjárati elemeivel. Mindkettő szép, de a Jeepé az első menet.

Kényelem 1-1

Viiii-gyázzz! Szögezzük le gyorsan, ezek a járgányok nem azért készültek, hogy kényelmesek legyenek! Hanem, hogy a jó értelemben vett igénytelenségükkel minden körülmények között használhassák őket.

Piii-henj! Persze aztán polgári forgalomba állították őket, de aki egy ilyen legendás négykerekűt megkaparint, azt nem zavarja, hogy kockára üli a hátsóját. Ám legyen, nézzük, miből élünk! A Willys a méreteit tekintve nem túl nagy: a hossza 3353, a szélessége 1575, a magassága 1829, a tengelytávja pedig 2032 milliméter. A vezetőülés és mellettelévő meglepően kényelmes, egészen jó üléseket készítettek hozzá. Hátul az utasok az elrendezéstől függően vagy ugyanilyen körülmények között ketten vagy egymás hegyén-hátán hatan-heten férnek el.

Hendikepes a verseny, hiszen a Land Roverből rövid 2032 és hosszú 2769 milliméteres tengelytávú verzió is készült. Így egyértelmű, hogy kényelmesebb – még ha az ülései nem is sokkal jobbak. A hossza tehát 3353 vagy 4407 milliméter, a szélessége 1549, a magassága pedig 1867 mm. Így a matek az övé, ám komfortot tekintve is egyenlít.

Műszaki alap 2-1

A Willysben eredetileg egy 2199 köbcentis soros négyhengeres „Go Devil” ördögi dízelmotor volt a kiindulópont. Ehhez egy háromsebességes terepáttételes kézi váltó csatlakozik. A maximális teljesítmény 61 lóerő, a csúcsnyomaték 142 newtonméter, a legnagyobb elérhető sebesség pedig 100 kilométer/óra. A 4x4-es gépen elöl és hátul is merev tengely van laprugókkal.

A Land Roverhez is sornégyes erőforrásokat kínáltak, de kezdetben benzineseket. Mégpedig 1,6-ossal és kétliteressel debütált, előbbi 50 utóbbi 52 lóerővel. Majd 1957-ben kétlityis dízel egység jött, ez is 51 pacit tudott megzavarni. Négysebességes manuális váltó egészíti ki az összkerekes hajtásláncot. Ebben fél elliptikus laprugók és hidraulikus teleszkópos lengéscsillapítók dolgoznak.

Nem túlzás azt állítani, elég jól össze lettek rakva az öregfiúk, de a tapasztalat azt bizonyította, hogy a Jeep jobban alkalmazkodik az embertelen körülményekhez és valamivel strapabíróbbra sikeredett. Így egy hajszállal, de újra előnybe kerül európai riválisával szemben az amcsi közlegény.

Vezetési élmény 3-1

Talán ebben a kérdésben lesz a legnehezebb dönteni, mert egyik vas sincsen menettulajdonság tekintetében különösebben cizellálva. A faék egyszerűségével bírnak, de mennek, s ez a lényeg. Ahhoz kétség sem férhet, hogy a jobb motorral rendelkező és könnyebb Jeep ügyesebben, fürgébben mozog mind közúton, mind terepen. Még aszfalton is szépen megy egyenesen, viszont kormányzásban elég komoly a holtjáték és a fékek sem tapadnak valami fergetegesen. Mivel fülke nélküli a kocsi, a mogorva dörömbölő, pattogó motorzaj mindenféle beszélgetési kísérletet meghiúsít, de az élmény így is lebilincselő.

A Land Rover valamivel lassabb és ügyetlenebb tengerentúli ellenfeléhez képest, de azt azért nem lehet ráfogni, hogy kutyaütő lenne. Például a váltója sokkal kevésbé recseg-ropog és a felfüggesztése is jobb valamivel, mindazonáltal, rafináltságban, tempóban és menetprodukcióban meg sem közelíti a Willyst. Sajnos túl nagy és suta hozzá képest.

Ár/érték arány 4-1

Ha valaki arra adja a fejét, hogy egy old timer gépet vásárol, az őszintén szólva, először nem az árcédulát nézi, hanem a típust választja ki, s utána próbálja meg a lehető legolcsóbbat beszerezni. Szóval nem ár szerint választunk kedvencet. Mindazonáltal ha már versenyzünk, akkor ebben a kérdésben is szigorúnak kell lennünk, mert csak így dönthetjük el a menet sorsát, amely egyébként már nem oszt és szoroz sokat, hiszen az előző körökben a Jeep behozhatatlan előnyre tett szert ellenfelével szemben.

Az igazság az, hogy a Land Rover Series I nemhogy szépíteni, nem tud, de még inkább lemarad. A főként Angliában fellelhető ősi példányok közül a legolcsóbbakért is elkérnek 30 ezer fontot, azaz 11 millió forintot. Míg Willysekkel egészen jó el van látva a kontinens, ennek következtében valamivel olcsóbb is az áruk. A világhálós piacokon már 20 ezer euróért, azaz 6,5 millió forintért is be lehet szerezni egy klasszikus példányt. Szóval szinte minden fronton a Jeep nyerte meg a veteránok háborúját. Tiszteeee-legj!