Ford F-150: Amerikából jöttem

Sok furcsaság van a tengerentúlom, amit mi, európaiak, nem értünk. Például azt, hogy miért szeretik a jenkik a baseballt, a végtelenségig körbe-körbe hasító Nascart, az agyoncukrozott fánkot, vagy a pattogatott kukoricát karamellöntettel. Az már jobban elfogadható, hogy arrafelé a böszme nagy és hatalmas lökettérfogatú vasakért és a pickupokért rajonganak. Ezeknél pedig az etalon mindig is a Ford F-osztálya volt, amely közel évszázados története során végig a trónon tudott maradni. Manapság is az F-150-es számít a bestsellernek. Vajon miért?

Az ősi márka előállt az alapmodell legújabb verziójával, így ideje volt, hogy mi is kipróbáljuk, s megtapasztaljuk, mitől is ekkora durranás ez a klasszikus platós verda. Az mindenképpen beszédes, hogy évente milliós példányszámban értékesíti a Ford Észak-Amerikában, pedig azért konkurenciában nincsen hiány, hiszen nem elég, a Ram és Chevrolet ott van riválisnak, már a külföldiek, a Toyota és a Nissan is egyre erőteljesebben nyomulnak a piacon.

Kettős munkakörben
Látszólag pedig semmi extra nincsen ebben a kocsiban, modern, szögletes, pickup külsőt kapott, a frontban pedig így markáns elegáns króm hűtőrács – ez némileg feldobja az összképet, s árulkodik arról, már régen nem csak a nagyképű építésvezetők, a farmerek és „suttyópisták” hűséges társáról van szó. A negatív sztereotípiáktól el lehet szakadni, ennek a gépnek éppen az a koncepciója, hogy az utcai és munkagép között képezzen átmenetet.
A viszonylag jó külső és a strapabíróság mindkét feladat betöltésére alkalmassá teszik. Sokan azért veszik, mert tényleg melózni akarnak vele, mások pedig csak az amerikai autós életérzés szimbólumaként tekintenek rá, s ezért választják.

Szürke eminenciás, vagy mégsem?
Mivel arrafelé nem túl költséges üzemanyagot vásárolni, hiszen a hibridek terjedése ellenére, vagy éppen emiatt – ezen a közgazdászok sokat vitatkoznak majd – elég alacsonyak az árak. Így az Egyesült Államokban egészen mást jelent egy 3,5 literes V6-os EcoBoost motor, amellyel ez a négykerekű fel van vértezve. Nem félnek tőle, még városi használatban sem.
Az mindenképpen örömhír, hogy ez már egy vadonatúj konstrukció, mert a régi egységre elég sok panasz volt – sokat fogyasztott, cserébe nem hasított igazán. Ebben már friss ikerturbó lélegeztet, ennek köszönhetően 315 lóerős csúcsteljesítményre képes. Erről menet közben meg is győződhettem, viszont az összkerekes hajtáslánchoz járó tízsebességes automataváltó olyan lomha ehhez a krafthoz, hogy az már szinte bűn. Bár nem a száguldásra találták ki, ez inkább egy megbízható szürke eminenciás.

Fapad helyett fotel
Pedig a belsejében a már fent említett irányelvek miatt s a városi közönség meghódítása érdekében egészen pazar a kialakítás. Nekem egy dupla kabinos, bőrkárpitos példány jutott, amiről nehéz lenne elképzelni, hogy péntek délután a műszak leadása után a művezető összegyűjti a brigádot és malteros gatyával mindenki behuppan, hogy elguruljanak a Zongorás eszpresszóba, ahol egy fél szilva és egy korsó jéghideg Kőbányai mellett érzékeny búcsút vegyenek egymástól.
A fapadot el lehet felejteni, ez már majdhogynem a luxus kategóriát súrolja alulról. A méretes központi egység, a bőrfotelek, a vaskos kartámla, és a váltó körüli kis fabetét is árulkodik róla, ez inkább családi vagy mérnökverda. Lehet fikázni, de azért jól össze van rakva.

Terepmunkás akcióban
Menet közben pedig szinte minden előítélettől meg lehet szabadulni. Egyedül a váltó nem tetszik, mert nagyon városias hangolású. Jó, azért legalább a futóműve alkalmassá teszi az off roadozásra, a kényes külső ellenére le lehet merészkedni vele a műútról, naná, az építkezésre meg a szántóföldre el is kell jutni valahogyan otthonról… A kormány remek, csodásan lehet manőverezni ezzel a teknővel, nem kell küzdeni a kanyarokban és parkolásnál sem.
A biztonságérzet és a magabiztosság az, amit leginkább sugároz az F-150-es a sofőrnek, mert elég magasan van az ülése, így mindent jól át lehet látni az úton, a két oldalán pedig gyakorlatilag a teherautókon megszokott hatalmas méretű visszapillantó tükrök vannak. A tolatókamera is alap, sőt már az utánfutós hátramenetnél segítő automatafunkciót is lehet kérni a programba.

Igazából nekem már a nálunk kapható féltestvérrel, a Rangerrel sem volt sok bajom, de meg kell hagyni, az sokkal európaibb léptékű. Nehéz ezt megmagyarázni, hogy miért, de az biztos, az F-150-es sokkal jobban össze van rakva. Az off road képességei pedig még kiválóbbak. S akkor a terepralisított Raptorról még nem is beszéltünk. Mindenesetre Amerika kedvence Európába is átruccanhatna.