1980. Legenda született. Az Audi negyven esztendeje mutatta be hivatalosan az első összkerékhajtású modelljét, amelyet a 80-as szériából fejlesztett és quattróra keresztelt. Akkor még nem is gondolta senki, hogy a név örökre bevésődik az autógyártás történelemkönyvébe, mégpedig az aranyoldalára.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már az ötvenes években készült Ingolstadtban 4x4-es gép: az Audi jogelődje, a DKW gyártotta a Mungát. Aztán jött a Volkswagen, s az utód, az Iltis, amely 1978 és 1988 között épült. És ez az a momentum, amely a quattro történetét is meghatározta. Merthogy egy 1977-es, észak-európai, pontosabban finnországi teszten a mindössze 75 lóerős, félkész állapotban lévő Iltis a havas, jeges úton faképnél hagyta a jóval bivalyabb, de csak elöl hajtott Audikat. Jörg Bensinger, a vállalat futóműrészlegének vezetője ültette a bogarat Ferdinand Karl Piëch fülébe: meggyőzte a márka akkori fejlesztési vezetőjét, hogy 4x4-es autót kell készíteni.
A 80-as sorozat B2-es szériájába került bele a sokat ígérő technika, s 1978-ban már éles helyzetben, az Alpokban „meózták le”. Annak érdekében, hogy megfelelően szemléltessék a quattróban rejlő lehetőségeket, a 160 LE-s, A1-re (All-Wheel-Drive 1) keresztelt gép nyári abroncsokkal állt oda a „rajtvonalhoz”, míg a teszt többi szereplőjén téligumi, sőt hólánc volt. Az összkerekes masina tönkreverte ellenfeleit, majd amikor ugyanennek az évnek a nyarán az esőtől felázott saras mezőn ugyanez megismétlődött, a vezetőség rábólintott a fejlesztések finanszírozására.
A 4395 milliméter hosszú, 1695 mm széles, 1395 mm magas modell premierjét 1980-ban, a genfi show-n tartották. A 2535 milliméteres tengelytávú, körülbelül 1150 kilogrammot nyomó verdát valódi szenzációként kezelte a szakma, s a közönségnek is hamar elnyerte a tetszését. A projekt vezetője Walter Tesler volt, a szakember találta ki a quattro nevet, amely olaszul négyet jelent – egyszerre utalt a négykerék-hajtásra és az Audi logójában található karikák számára.
A „négyet” 1980-tól egészen 1991-ig gyártották, három generációt élt meg, összesen több mint tizenegyezer darab talált belőle gazdára. Az 1987-ig készült ur, azaz ős quattróban 2,1 literes, öthengeres, közel 200 lóerős turbómotor dolgozott. Mindössze 7,1 másodperc alatt gyorsult álló helyzetből 100 kilométer/órás sebességre, s akár 220 km/ó-val is lehetett vele repeszteni. A kocsi különlegességét a 4x4-es rendszer adta. Alapnak számított a középső és a hátsó differenciálzár – érdekesség, hogy a középső differenciálművet tömegcsökkentési és helytakarékossági okokból először ki akarták iktatni. Ám a tesztek alatt bebizonyosodott, nélküle a vezethetőség jelentős mértékben romlik, így megvalósították Franz Tengler zseniális ötletét, vagyis egy üres csőtengely belsejébe rakott tengellyel is megoldották a hajtást, nem kellett hozzá külön kardántengely.
A diffizárakat az első időkben egymástól függetlenül és manuálisan lehetett kapcsolni, de aztán a folyamatos fejlesztések eredményeként már a hátsó, vagy a kettő együtt volt zárható és elektronikusan működött a ki-, valamint a bekapcsolás, 1987-től pedig megjelent az önzáró központi Torsen-technika. A modell legendává válásához nagyban hozzájárult a rali is. A Nemzetközi Automobil-szövetség a nyolcvanas esztendők elején bevezette a B-csoportot, amelynek a szabályai lehetővé tették, hogy valóban brutális autókat állítsanak rajthoz a gyártók. Az utcai Audi quattróra épült versenykocsi teljesen megreformálta a szakágat, hiszen a négykerék-hajtást behozta a ralisportba. A 2142 köbcentiméteres, öthengeres aggregátja a tuningolásnak köszönhetően közel 500 lóerős volt, a csúcsnyomatéka elérte az 580 Newtonmétert. Néhány sokkoló adat: az 1090 kilogramm súlyú járgány 3,1 másodperc alatt karcolta a 100 kilométer/órás tempót, 7,1 szekundum kellett neki a 160 km/ó-hoz és 11,8 mp a 200-hoz.
Bár az első tesztet végző finn Hannu Mikkola először azt nyilatkozta, Ingolstadtban egy terepjárót vezet majd, nem bánta meg, hogy szerződést kötött a csapattal: 1983-ban világbajnok lett. Egy évvel később a svéd Stig Blomqvist diadalmaskodott a vb-n, sőt ugyanebben a szezonban, valamint 1984-ben a konstruktőri trófeát is elhódította a német istálló. A quattro halhatatlansága pedig mára megkérdőjelezhetetlen: az autót ugyan már nem gyártja az Audi, viszont a folyamatosan fejlesztett összkerékhajtási berendezése megtartotta a nevet. Vagyis, a legenda nem csak megszületett, de napjainkban is „él és virul”.
A magyar ralibajnokságban is láthattak a szurkolók Audi quattrót. Ranga László 1988-ban, míg Selmeczi György 1989-ben nyerte meg vele a hazai küzdelmet, de a legenda, Ferjáncz Attila is hajtotta az ingolstadtiak gépét.
Forrás: youtube
